Hogyan alakul ki valakiben a műtárgyak iránti érdeklődés? Miként válik valaki gyűjtővé? Hogyan lesz művészet iránti lelkesedésből egy innovatív, számos sikeres művészeti projektet megvalósító vállalkozás?

Kollmann Szilviával, a műtárgy.com műtárgypiaci információs portál alapítójával beszélgettünk arról, miként lehet egy jól működő vállalkozást felépíteni a közgazdaságtan és a művészettörténet metszetében. Szilvi azt is elmesélte, hogyan válik valaki gyűjtővé és gyakorlati tippet is adott ahhoz, miként érdemes kiállításokat látogatni.

Temesvári Orsolya interjúja.

01

Hogyan lettél közgazdászból művészeti tanácsadó?

Kollmann Szilvia interjú
Műtárgyak között nőttem fel, az egész családomat foglalkoztatta a művészet. De akkor még nem merült fel, hogy ebből karrier lehet.

Kiskoromban nemzetközi karrierre vágytam, diplomata, majd szinkrontolmács akartam lenni, a tanult nyelvekkel akartam foglalkozni, de Apukám azt mondta, hogy „inkább neked tolmácsoljanak, ne te tolmácsolj”, így ezt az irányt hamar elvetettem. Az érettségi után szerettem volna valami általános tudást, és szerettem volna nyitva hagyni magamnak sokféle lehetőséget. Azt is tudtam, hogy egy multinacionális környezetben szeretnék dolgozni és tanulni, ne csak a családi vállalkozás modellt ismerjem. Akkoriban szinte lehetetlen volt bekerülni a művészettörténet szakra, így jött a Közgáz.

A közgazdaságtan azonban nagyon száraz volt, és közöltem a szüleimmel, hogy mégis inkább megpróbálnám a művészettörténetet, ahová végül a közgazdaságtan tanulmányaim negyedik évében fel is vettek, úgyhogy egy ideig párhuzamosan végeztem a két egyetemet.

A közgazdaságtan diplomám után dolgozni kezdtem egy magyar banknál, ahol az első főnököm hihetetlenül támogató volt. Először nem is akartam elfogadni az állást, mondván nappali tagozaton végzem a művészettörténet szakot, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ott dolgozzak és közösen tudtunk megoldást találni erre a helyzetre.

Érdekes egyébként visszagondolni erre, mert igazából én azért végeztem el a művészettörténet szakot, mert nem volt számomra kielégítő, amit az első egyetemi képzésen tanultam, de nem tudtam, mit fogok vele kezdeni. Ráadásul a banki környezetet is nagyon szerettem, élveztem az ottani termékmenedzseri munkát.

Később elkerültem egy francia bankhoz, ami még közelebb állt a saját nemzetközi karrierem kapcsán megalkotott elképzeléseimhez. Imádtam ezt a munkát, a sokszínű ügyfeleket, a fejlődést, a kapcsolódásokat. Ráadásul beteljesedett a gyerekkori álmom is, hogy a munkám kapcsán tudjak utazni, például Párizsba.

02

Meddig volt fenntartható ez az élet?

A gyermekeim születése miatt ért véget ez a fejezet. Mindeközben a bank hazai jelenléte is lecsökkent, úgyhogy elkezdett megfogalmazódni bennem az igény valami másra.

Itt találkozott össze a speciális banki tapasztalatom és a művészettörténet. A magyar banknál egy olyan csapatban dolgoztam, ahol az elektronikus banki csatornákat fejlesztettünk, így megtanultam, hogyan lehet a fejlesztőnek átadni azt, amit szeretnénk, például egy weboldal kialakításánál.

Ekkor gondolkodtam el először azon, hogy a magyar műtárgypiacnak is jó lenne egy integrált, kereső-hirdető felület. A műtárgy.com domain még szabad volt, le is csaptam rá. Baráti kapcsolatokon keresztül találkoztam a későbbi üzlettársammal, akivel 2011 februárjában alapítottuk meg a vállalkozást. Először csak hobbi volt, amíg otthon voltam az első gyermekemmel, aztán kinőtte magát a weboldal.

03

Hogyan tudtad egyszerre menedzselni a vállalkozást és a családodat is?

2012-ben született meg a második gyermekem, s ekkor vele együtt megérkezett az a dilemma, vajon a vállalkozásom ki tudja-e váltani a bankban végzett munkát. Végül több kanyar után úgy alakult az élet, hogy nem mentem vissza a bankba, a vállalkozás pedig elérte azt a fejlődési szinten, ahonnan már nem volt visszaút.

Ekkor költöztünk be a KUBIK-ba és ezzel párhuzamosan kiléptünk az online térből. Szerencsémre volt egy nagyon lendületes kolléganőm, akivel gördülékenyen ment a profilbővítés a művészeti rendezvények világába. Egy műtárgy befektetési előadássorozattal indítottunk. Ez a képzés nagyon új volt, előtte nem nagyon voltak ilyen jellegű képzések Magyarországon, ahol a műtárgyra nemcsak mint művészeti értékre, hanem mint befektetésre is tekintettünk.

04

Mi történt ezután?

2017-ben indítottuk el a Műtárgyak Éjszakája rendezvényünket. Ez ma már egy 3 napos, 70 helyszínes, több mint 100 programmal büszkélkedő fesztivállá nőtte ki magát. Ezek mellett indult el a Műtárgybefektetési Konferencia is.

Nagyon hálás vagyok, mert a mi csapatunk úgy tudott növekedni, hogy egyszerre vagyunk ismertek és elismertek, a növekedéssel a hitelességünket is sikerült megőrizni. Ez a legitimitás nagyon ritka ezen a piacon.

Így lett egy online profilú vállalkozásból egy olyan cég, amely offline rendezvényeket is tart és végül így lett állandó irodánk is a KUBIK-ban.

Ekkor alakult ki egy szakmai képzés is a gyűjtőknek, az Art Collector Workshop, ahol már én magam is előadó vagyok. Ez valójában egy nagyon gyakorlatias képzés, ahol a gyűjtővé válás folyamatát segítjük.

A műtárgyakkal kapcsolatos tanácsadás és közvetítés 2019 körül került a profilba, Art Advisory Budapest néven. Ez egy nagyon szép része a munkámnak, itt találkozik a közgazdász és a művészettörténész énem. Szükség van a befektetői gondolkodásmódra és a műtárgyakkal kapcsolatos felhalmozott tudásra is. Ez egy személyes, bizalmas kapcsolatot feltételez, ezért ezt én magam tartom kézben.

Kollmann Szilvia interjú

05

Kik az ügyfeleitek az egyes üzletágakban?

A Műtárgyak Éjszakája Fesztivál rendezvényen például a múzeumok, galériák a partnereink, és természetesen a résztvevők, egy széles, műkedvelő közönség. Együtt dolgozunk például a Szépművészeti Múzeummal, a Magyar Nemzeti Galériával, az Iparművészeti Múzeummal, a nagy aukciósházakkal és galériákkal is.

A művészeti tanácsadás során viszont gyűjtők az ügyfeleink. Előfordul olyan, hogy valakinek van egy nagyon konkrét igénye, pl.egy megnevezett festő valamelyik korszakából szeretne egy munkát, én erre az igényre próbálok műtárgyat keresni. Sokszor olyan magánszemélyek keresnek meg, akikben megvan az érdeklődés a műtárgyak iránt és szeretnék berendezni otthonukat.

Minden egyes projektben más és más energiák mozognak, mindig az a kedvencem, ami éppen történik, nagyon magával tud ragadni a lelkesedés mindegyik munka kapcsán.

06

Említetted, hogy a gyűjtővé válás egy folyamat. Ez hogy kell elképzelni?

Az a megfigyelésem, hogy minden gyűjtő rendelkezik a művészethez kapcsolódó ilyen-olyan gyökerekkel. Nem feltétlen úgy, hogy a szülők vagy a távolabbi felmenők voltak gyűjtők, hanem akár úgy is, hogy építészek, vagy más művészek éltek a családjukban, és ez alapjaiban meghatározza az érdeklődésüket.

Érdekes, hogy sokan azt gondolják, a gyűjtők sokkal inkább befektetési céllal vásárolnak műtárgyat, de ez az én gyakorlatomban általában másodlagos. Sokkal erősebb a vágy arra, hogy birtokoljanak egy olyan műtárgyat, ami tetszik nekik, amiben örömüket lelik. Itt sokszor az “első benyomás” dönt.

07

Mi történik akkor, ha valaki tényleg csak befektetési céllal venne valamit, és kevésbé számít az esztétika vagy a birtoklási vágy?

Az ilyen befektetési célú vásárlásban az a nehéz, hogy a kidolgozott stratégiához nem könnyű olyan műtárgyat találni, ami minden szempontból megfelel és elérhető is a piacon. Vannak olyan művészek és korok, amire már vadásznia kell a tanácsadónak is. Az esztétikai szempontot pedig nehéz kizárni és nem is szabad, hiszen a műtárgyak élvezeti és esetleges társadalmi értéke is fontos lehet.

A gyűjtési stratégiáknál nagyon fontos, hogy találjunk valamilyen támpontot. Különféle irányból lehet ezt megközelíteni, én igyekszem minél több műtárgyat mutatni az ügyfeleimnek, hátha valami megfogja őket és el tudunk indulni valamilyen irányba. Ez sokszor pszichológiai kérdezz-felelek is, az a legfontosabb, hogy minél hamarabb ráhangolódjak az ügyfeleim igényeire, és megtaláljam a legjobban hozzájuk illő műalkotásokat.

Általában ezt követi a vásárlás, a vevő hazaviszi a műtárgyat és elindulnak különféle folyamatok: érzelmi kapcsolódás, élmények a műtárgy kapcsán, amiről sokszor én is kapok visszajelzést. Van olyan ügyfelem, aki annyira megszeretett egy képet, hogy minden alkalommal, amikor találkozunk, elmondja, mennyire sokat jelent neki és a családjának az abizonyos festmény.

Ezután már kialakul egy viszonyítási alap, tudjuk, mi az a minőség, amit a továbbiakban keresünk. Ezzel együtt elindul egy fejlődés, a gyűjtő követni kezdi az alkotó munkáját, elmegy a kiállítására, sokkal inkább összekapcsolódik a művésszel, mint korábban. Ez már egy következő lépés a gyűjtővé válás folyamatában.

Fontos további lépés, hogy elkezdik figyelni a gyűjtők a piacot, érdekli őket, éppen mennyit ér a műtárgy, amit birtokolnak. Az egész tehát egy dinamikusan épülő folyamat.

08

Nagyon különleges, amivel foglalkozol, biztos vagyok benne, hogy rengeteg speciális készségre van szükséged ebben a munkában. Mik ezek? S mik a legnagyobb kihívások?

Amikor belevágtam ebbe a munkába, elhatároztam, hogy tartani fogom a határokat az időbeosztásomban, esténként vagy hétvégén nem fogok dolgozni. Nos, ezt nem tudom tartani (nevet).

De hálás vagyok, mert nagyon élvezem, amit csinálok, mindig magával ragad ez a világ, így nem jelent megterhelést számomra, hogy még péntek este is ezzel foglalkozom. Olyan is előfordult, hogy balatoni nyaralásból mentem át egy kiállításra és közben videóhívásban mutattam meg az ügyfelemnek az elérhető műveket, mert ő nem tudott ott lenni. Kívülről nézve ez valószínűleg szokatlan, de én nagyon élvezem.

09

Biztos sokan kérdezik ezt tőled, én sem tudom kihagyni: Téged milyen műtárgyak vesznek körül? Kik a kedvenceid? Milyen kiállításokat látogatsz?

Édesapám révén a klasszikus magyar művészetben nőttem fel, abból indultam, az vett körül gyerekként.

Fokozatosan ismertem és szerettem meg a kortárs művészetet. Nagyon nehéz kedvenceket kiemelni és nem is szeretnék. Ami azonban biztos, hogy a festmények mellett a szobrok, a kortárs üveg- és kerámiaművészet áll közel a szívemhez.

Ami a kiállításokat illeti, nagyon szeretek különféle tárlatokat felfedezni itthon is, s emellett szívesen fogyasztom a külföldi nagyvárosok kínálatát. Bécsbe, Londonba, Párizsba bármikor szívesen megyek egy-egy nagy kiállításért.

Nagyon szeretem a tárlatvezetéseket, akár a művész tartja, akár egy kurátor, mert teljesen más perspektívát ad, mintha csak úgy, egyedül sétálnék végig a kiállításon. Ezért szoktam javasolni mindenkinek, hogy ha teheti, szakértői kísérettel nézze meg a kiállításokat.

10

Milyen terveid vannak a következő időszakban?

Nagyon szeretnénk az ügyfélkört bővíteni, illetve minél inkább nemzetközivé válni, több együttműködést kialakítani külföldi galériákkal.

Ez a munka számomra sokkal több, mint egy vállalkozás. Hiszem, hogy a művészet olyan perspektívát adhat, amit más nem. Ezt a gondolatot szeretném minél szélesebb körben elterjeszteni.

Köszönöm a beszélgetést!

Portréfotó: Magyar Kitti
Rendezvényfotó: Árvai Dóra