
Ihász Nóra interjúja
Fotó: Berki Balázs Levente
Fotó: Berki Balázs Levente
– Gyerekkoromban zenész szerettem volna lenni – meséli Miklya Attila, akinek családjában az alkotás valódi összekötőkapocs volt. – Kreatív családból származom, ahol mindenki alkotással foglalkozik: képző- vagy előadóművészettel. Én kürtön játszottam, nagyon jól ment, versenyeket is nyertem, jártam nyári táborokba és ehhez hasonló foglalkozásokra. Jelentkeztem egy konzervatóriumba, ami azonban nem vált be, fél év után eljöttem. Ezt követően gimnáziumba kerültem, ahol a fotózás, a videózás és a médiatartalmak gyártása került előtérbe. Ekkor már egy lépéssel közelebb kerültem az üzleti élethez, fél lábbal azonban még mindig a művészet világában álltam.
Attila gimnáziumi évei alatt portréfotózással, majd esküvői fotózással foglalkozott. Az érettségit követően sajtófotósként helyezkedett el otthonában, Kiskunfélegyházán. – A gimnázium után egy évig szüneteltettem a klasszikus intézményi tanulást, és fotósként dolgoztam. Eredetileg ebbe az irányba szerettem volna továbbmenni, azonban a munka során kiderült, hogy ez nem működne, mert a pénzkeresés szükségessége csökkenteni kezdte az alkotókedvemet.
01
„A pszichológia és az adat kéz a kézben járnak”
A sajtófotósi munkával töltött év után Attila folytatta tanulmányait, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakára jelentkezett, ahol végül az alap- és a mesterképzést is elvégezte. – A beilleszkedéssel általános- és középiskolában is voltak kihívásaim, így erős késztetést éreztem arra, hogy jobban megértsem, mit miért csinálnak az emberek, mitől működnek a kapcsolatok, hogyan tudok mindehhez jobban viszonyulni. Az egyetem alatt minden vágyam megvalósult: ez az időszak barátokkal, új kapcsolatokkal, bulizással, tanulással, alkotással telt. Folyamatosan pezsgett körülöttem az élet.
Az egyetem után egy évet egy nappali ellátású pszichiátrián tevékenykedett, ahol egy kutatásban segédkezett. – Nagyon jó volt a szakmai csapat és a társaság, de így is azt éreztem, hogy a klinikai környezet nem nekem való.
A pszichológiai ismeretek elsajátítása azonban egyáltalán nem bizonyult feleslegesnek, sőt, épp ellenkezőleg: végül ez a tudomány hozta közelebb a cégalapítót az adatok világához. – Kevesen tudják, de az adatközpontú oktatás a pszichológia szakon különösen hangsúlyos. Fontos, hogy a beszámolók mögött statisztikailag szignifikáns adatok, kérdőívek, eredmények legyenek. Sokat foglalkoztam statisztikákkal, élveztem az adatgyűjtést. Ez az adatok irányába lendített tovább. A pszichológia és az adat kéz a kézben járnak. Amikor jól működnek, akkor a segítségükkel képet tudunk alkotni akár még nagyon absztrakt dolgokról is. Ez fantasztikus érzés! Ezen felül természetesen a pszichológiai tanácsadás sem áll tőlem messze, bár vállalati környezetben ezt nem nagyon tudom alkalmazni.
02
Tanácsadástól a cégalapításig: út a Skubi felé
Attilában első munkahelye, a Budapesti Műszaki Egyetem egykori startup inkubátora, a Demola Budapest ébresztette fel a startupok iránti érdeklődést. – Ez az intézet a Villamosmérnöki és Informatikai Karhoz tartozott, így nagyon sok mérnökhallgatóval találkoztunk. Úgy láttuk, hogy számos projekt technikai alapon, elsősorban funkcióörömből működik. Az ötletgazdák dolgoznak rajtuk két éven keresztül, aztán sajnos nem lesz semmi belőlük, mert nincs meg rájuk a piaci kereslet.
– Emiatt elkezdtünk egy olyan szolgáltatást kiépíteni, hogy amennyi projektnél csak lehetett, leültünk potenciális felhasználókkal beszélgetni. Ez inkább a vállalkozás-koncepció teszteléséről szólt: felmértük, hogy tényleg létezik-e a probléma, amire a hallgatók megoldást szeretnének adni, utána pedig azt, hogy az elképzelt megoldás a lehető legjobb-e. Eredetileg kutatási projektekként álltunk ezekhez a startupokhoz, de aztán nekem is beindult a fantáziám – eleveníti fel az emlékeket Attila, aki ezután egy telekommunikációs vállalatcsoportnál helyezkedett el.
– Egy nemzetközi vállalat központi, londoni irodájának készítettem UX (User Experience, vagyis felhasználói élmény – a szerk.) kutatást. Egy ilyen cégnél minden termék sokkal érettebb, teljesen más a mentalitás, mint a startupoknál. Folyamatok vannak, minden automatizált, amennyire csak lehet. Ennél fogva egy kutató feladatköre sokkal szűkebb keresztmetszetű, mint egy induló vállalkozás esetében.
– Egy szabadabb, kissé rendszertelenebb startup szemléletből érkezve ezt egy nagyon lassú, egyben stresszes munkának éreztem. Egyre jobban fokozódott bennem az az érzés, hogy ha van valami izgalmas ötletem, akkor szeretnék leülni és foglalkozni vele – meséli Attila, aki a meglévő munkája mellett indította el a Skubi projektjét. – Ez már akkor is adott annyi szabadságot, hogy egy kicsit fellélegezhettem. A váltás korán, nagyjából az első olyan ügyfél megszerzésekor történt, aki havi projektdíjat fizetett. Ez viszonylag nagy kockázatot jelentett, de már annyira frusztrált voltam, hogy bevállaltam.
03
„Gombnyomásra történő innováció” – élet a Skubiban
A Skubi nemcsak a szabadság, hanem a csapatmunka szempontjából is hatalmas változást jelentett. – Kezdettől fogva hárman alkotjuk a csapatot: Pataki Mátéval teljes munkaidőben foglalkozunk a céggel (ő a termékfejlesztésért felel – a szerk.), a harmadik tagunk, Daniel Brownwood pedig értékesítéssel és tanácsadással kapcsolódik be a munkánkba. Minden problémát együtt oldunk meg, ami már az elejétől kezdve nagyon jól működött. Individualista beállítottságú vagyok, és soha nem volt még olyan erős szakmai csapatom, mint most. Ez nem azokat az embereket minősíti, akikkel dolgoztam, hanem inkább az én hozzáállásomat: ilyen szintű kockázatvállalásnál sokkal jobban kell bíznod a másikban. Ez bizonyos szempontból a személyiségfejlődésem ívét is jól kirajzolja.
– Régebben sokat küzdöttem azzal, hogy mindig én voltam a lelkiismeretes, a kezdeményező, tenni akaró típus, aki elvégezte a feladatokat, így még nagyobb terhet raktak a hátamra, és összességében nem kaptam érte kellő elismerést. Ezzel szerintem nagyon sokan tudnak azonosulni. Egy ilyen embernek a legnagyobb ereje a nagy mértékű teherbírásban és a gyors cselekvőkészségben rejlik, a gyengesége pedig abban, hogy akkor is csinálni akarja, amikor jobb lenne elengedni – osztja meg velünk Attila, akinek a Skubi ebben is sokat segített és segít a mai napig. – Mátétól tanultam meg, hogy bizonyos technikai vagy üzleti akadályok leküzdésének gyakran az a legjobb módja, ha nem oldjuk meg őket, hanem keresünk valami alternatívát, kommunikálunk az ügyféllel. Ez a szemléletmódom a vállalkozás előtt egyáltalán nem volt meg, és persze még most is tanulom.
A Skubi a mindennapokban az e-kereskedelemben játszik fontos szerepet, ahol termékadatok gyűjtésével foglalkozik. – Két típusú üzleti kérdést válaszolunk meg az ügyfeleknek: az egyik, hogy mit érdemes értékesíteni, a másik pedig, hogy az adott terméknek mi a piacképes ára. Ezekhez gyűjtjük a termékadatokat, és erre segítünk felépíteni az automatizációt. Ebben adunk egy dobozos szolgáltatást, amit bárki tud használni, aki a Google Shopping árukereső és hirdetési felület alapján szeretné összeállítani a saját árait. Ez egy gombnyomásra történő innováció, ami akár külföldön is értékesíthető.
A cégalapító tisztán látja vállalata jövőjét, ami egyszerre nyugszik az adatgyűjtésen, az automatizáció kiépítésén és a személyre szabott terveken, a bizalomépítésen. – A magyar e-kereskedők minőségi adatpartnere leszünk. A tanácsadás személyre szabott: közösen leülünk, megértjük az ügyfél problémáját, elakadását és megtaláljuk a lehető legjobb technikai megoldást. Az a rendszer, amit az egyik cégnek elkészítünk, nagyon kicsi eséllyel lesz eladható egy másiknak is, hiszen minden szervezet különböző. Az ilyen szintű személyre szabottsághoz megbízható partnerre van szükség – hívja fel a figyelmünket Attila.
04
Kapcsolat a KUBIK-kal
Attila 2025 óta oszlopos tagja a KUBIK irodájának. – Elsősorban a közösség ragadott meg: egyrészt a barátaim, akikkel ide érkeztem, másrészt azok az emberek, akiket itt ismertem meg. Állandó pezsgésben vagyunk! A KUBIK számomra kiemelten nagy segítséget jelentett akkor, amikor a cégalapítás első évében magányos voltam. Rengeteget dolgoztam, nem jártam szinte sehova kikapcsolódni, a társasági életem leredukálódott. Ezt a KUBIK-ban gyorsan sikerült megváltoztatni, mert egyben itt dolgozik két barátom is, Gábor és Szele (Bánkuti Gábor és Szelekovszky Bálint – a szerk.), illetve körülöttünk már egy szélesebb baráti kör is elindult. Tudatos döntés kellett tehát ahhoz, hogy a munkámban és a társasági életemben is pozitív változásokat éljek meg – osztja meg velünk Attila.
