Jogászként is mindig megvolt bennem egy erős üzleti érdeklődés, többek között ezért lettem vállalkozó – árulta el Rövid Levente jogász, a Kubik Közösségi Iroda egyik alapító tulajdonosa. A jogász-vállalkozó beszélt a kezdetekről, a jogászkodás mellett futtatott projekjeiről és hogy végül miért tette le a voksát a coworking mellett. Interjú.
Interjú: Turi Márton és az Újraterveztem csapata
01
Ha jól tájékozódtam, nemzetközi jogászként indult a karriered, dolgoztál ügyvédi irodákban és tanácsadó cégeknél is. Össze tudnád foglalni, hogyan jutottál el a jogi pályán egy nemzetközi karrier lehetőségéig, majd hogyan, miért tértél vissza Magyarországra?
Valójában a „nemzetközi” jelző inkább arra vonatkozik, hogy nemzetközi cégeknél dolgoztam, de alapvetően Magyarországon. Középiskola után töltöttem egy évet az Amerikai Egyesült Államokban cserediákként, de később nem tanultam hosszabb ideig külföldön, és a karrierem is itthon indult. Már a gimnáziumban körvonalazódott bennem az az elhatározás, hogy üzlettel szeretnék foglalkozni. El is képzeltem, hogyan nézhet ki egy ilyen élet: komoly cégek, öltönyös emberek, fontos döntések – és persze sok munka és pénz. Úgy éreztem, ha ezt a cél szeretném elérni, két út áll előttem: közgazdász vagy jogász pályára kell állnom. Végül a humán területekhez való vonzódásom miatt a jog mellett döntöttem. Az egyetem harmadik évétől egy nemzetközi ügyvédi irodánál voltam gyakornok, ahol komolyan beleláttam az ügyvédi szakmába, az egyetem vége felé pedig már egyre jobban érdekeltek az üzleti lehetőségek, a vállalkozók világa. Aztán elindultam ezen az úton, de kicsiben kezdtem: az unokaöcsémmel és az egyik barátjával alapítottunk egy webfejlesztő céget, ami akkoriban még „nagy dolognak” számított. Én a cég menedzselésével és az értékesítéssel-, míg ők a fejlesztéssel foglalkoztak. Emellett egy informatikával foglalkozó nemzetközi nagyvállalatnál is dolgoztam jogászként, ahol nagy tapasztalatra tettem szert és mélyebb rálátást szereztem a cégek működésére. Viszont a 2000-es évek végére egyre inkább a vállalkozás irányába mozdultam el, és elkezdtünk olyan projektekkel foglalkozni – például fenntartható élelmiszer termeléssel és -fogyasztással kapcsolatos kezdeményezésekkel – amelyek akkoriban viszonylag újszerűek voltak. Az egyik ilyen projektünk Tolna megyében működött és jelentős sikereket értünk el; még egy élelmiszerboltot is nyitottunk, ahol kizárólag helyi termelők áruit kínáltuk. Ez egy nagyon menő üzlet volt, osztrák és olasz minta alapján alakítottuk ki és volt egy kis bisztró része is, ahol a helyi élelmiszereket, pl. sonkát, sajtokat, bort helyben is lehetett fogyasztani. Ugyanakkor e projektek mellett az ügyvédi pálya stabil alapként megmaradt az életemben.
02
Jól érzékelem, hogy az évek során mintha vívódtál volna a nagyvállalati világ és a vállalkozói létforma között? Végül a Kubik létrehozásával döntöttél a vállalkozás mellett?
Érdekes kérdés, de azt hiszem, hogy valójában nem volt szó vívódásról. Az elejétől kezdve világos volt számomra, hogy a célom valamilyen saját vállalkozás létrehozása. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy ehhez tapasztalatot kell szereznem, a kezdetek során ezért is választottam a nagyvállalati és nemzetközi ügyvédi irodák világát. Valójában sosem volt bennem olyan végletes döntés, hogy „csak vállalkozó” vagy „csak nagyvállalati dolgozó” leszek. Mindig voltak párhuzamosan futó projektjeim, amelyekben kipróbálhattam magam vállalkozóként, miközben megmaradtam az ügyvédi pályán is. Inkább úgy mondanám: jogászként is mindig megvolt bennem egy erős üzleti érdeklődés, ami átszőtte a karrieremet.
03
Volt esetleg családi mintád vagy példád, ami inspirált, motivált arra, hogy vállalkozóként is kipróbáld magad?
Igen, részben igen. Alapvetően autonóm személyiségnek tartom magam, ami fontos tényezőt jelentett az életem során. Ugyanakkor a szüleim a ’90-es években vállalkozásba kezdtek, és felépítettek egy kis családi céget. Így a minta is megvolt előttem, ami biztosan hatással volt rám.
04
Ha jól tudom, a Kubikot 2014-ben alapítottátok és ez egy olyan időszak volt, amikor a coworking koncepciója új lendületet kapott. Miért választottad ezt a piacot, mi volt az inspirációd?
Igen, ez valóban így volt. 2014 környékén Magyarországon volt egy újrarendeződés a coworking piacon. Az első hullám már lecsengett, és ekkorra már inkább csak azok maradtak talpon, akik komolyan gondolták a piaci jelenlétüket. Én ügyvédként többször jártam coworking irodákban, ugyanis voltak olyan ügyfeleim, akik ebben a formában dolgoztak. Megtetszett a légkör, az, hogy mennyivel kötetlenebb, vidámabb volt, mint egy hagyományos iroda. Egy ponton azon kaptam magam, hogy úgy éreztem, én is szívesebben dolgoznék egy ilyen helyen. Aztán, amikor Újlipótvárosban véletlenül szembejött velünk egy megfelelő ingatlan, már nem volt kérdés, hogy merre induljak el. A két alapítótársammal, akik egyben jó barátaim is voltak, úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Ráadásul a barátokkal való közös munka külön motivációt jelentett számomra, s így született meg a Kubik. De azt is mondhatnám, hogy a Kubik egy szerelemprojekt eredménye.
05
A közkeletű mondás szerint a „szerelem öl, butít és nyomorba dönt”, ám a Kubik példája azt mutatja, hogy egy „szerelemprojektből” is lehet egy sikeres és prosperáló vállalkozás…
Igen, valójában, ha igazán szeretsz valamit csinálni, és szenvedéllyel teszed, akkor hosszú távon sikeres lehetsz. Szerencsére az egész projektet olyan emberekkel csináltam végig, akik segítettek, és akik hozzám hasonlóan ugyanúgy elhivatottak voltak a céljaink iránt. Az, hogy két éve átadtam Évinek (Mocsár Évi – a szerk.) az operatív irányítást, segített abban, hogy most már nem nekem kell mindent megoldanom, hanem ő és a csapata viszik a mindennapi üzemeltetést. Az a típusú ember vagyok, aki szeret új dolgokat kitalálni, megvalósítani, de a működtetésben már nem feltétlenül igénylem, hogy napi szinten jelen legyek.
06
Az induláskor mi jelentette a legnagyobb kihívást és hogyan sikerült megküzdeni a helyzettel?
Az első kihívás akkor ért bennünket, amikor teljesen új területen kellett megkezdenünk a tevékenységünket – hiszen korábban egyikünk sem foglalkozott ingatlanüzemeltetéssel. De rengeteg segítséget és támogatást kaptunk a családomtól és a barátoktól is. Az építész szüleim koordinálták az iroda kialakítását, a felújítást, a húgom és a sógornőm pedig a fenntartásból, üzemeltetésben vettek részt. Ami pedig a műfaj-specikifikus segítséget illeti, szinte már az elején csatlakoztunk egy nagyon jól működő nemzetközi coworking hálózathoz, amely folyamatos tudásmegosztást biztosított számunkra, így sikerült gyorsan elindulnunk és növekednünk. Összességben, ha most visszagondolok, komoly nehézségeink nem voltak, hiszen mindig remek emberekkel dolgoztam, dolgoztunk együtt.
07
A Covid-járvány a hazai és az európai coworking piacot is keményen megrázta… Mi volt az első reakciótok, amikor szembesültetek a pandémiával, a nyomában járó intézkedésekkel és hogyan reagáltatok?
Az első reakciónk az volt – és vélhetően másoké is – hogy nem tudtuk, meddig fog tartani a járvány és hogy milyen hatással lesz ránk. Szerencsére voltak tartalékaink; ezek segítettek abban, hogy a cég átvészelje ezt a nehéz időszakot. Mivel az egy-légterű (open space) közösségi téren kívül, szeparált, privát irodáink is vannak, ezek nyitva maradtak, így voltak olyan csapatok, amelyek továbbra is bejárhattak. Csökkentettük a személyzet létszámát és a nyitvatartási időszakot is rövidítettük. Szerencsére képesek voltunk gyorsan alkalmazkodni és ezzel biztosítottuk a túlélést.
08
Hogyan érzed, a pandémia után visszatért-e a piac a normális kerékvágásba, a korábbi „frekvenciára” és hogyan látod a jövőt?
Az irodapiac egyértelműen elkezdett visszatérni a normális működéshez – az utóbbi két évünket mi is nagyon jó eredményekkel zártuk – és az előrejelzések is kedvezőek. Azonban az emberek irodába való visszaszoktatása nem volt egyszerű feladat. A megfelelő kommunikáció és a marketing kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy újraépítsük a márkát és visszahozzuk az embereket az irodákba. A visszaállás pedig nem történt meg egyik napról a másikra. Nagyon sokat kellett ezért dolgoznunk és Évi – aki, ahogy említettem, már két éve felel az iroda irányításáért –, rendkívül fontos szerepet játszott a sikeres visszatérésben.
09
Említetted, hogy két éve átadtad az irányítást Évinek… Ezelőtt hogyan tudtad – időben, energiában – menedzselni az ügyvédi munkádat és a Kubikot egyszerre, főleg a családalapítás előtt?
Az ügyvédi munkámat és a Kubikkal kapcsolatos feladataimat a kezdetektől igyekeztem úgy felépíteni, hogy mindkettő – de főleg az utóbbi – működjön, még akkor is, ha nem vagyok minden nap jelen. Az első években én vezettem mindkét vállalkozást, de mivel már akkor is tudtam, hogy ezt a kettőséget nem tudom hosszú távon fenntartani – ezért felépítettem egy erős csapatot. Ez segített abban, hogy a közösségi iroda működjön akkor is, amikor nem vagyok minden nap jelen. A gyerekeim megszületése után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy több időt kell a családra szánnom, így fokozatosan egyre több feladatot adtam át.
10
És mi most a helyzet, hogyan osztod meg az idődet a különböző projektek között?
Ez most egy nagyon egyszerű helyzet: jelenleg már csak tulajdonosként vagyok jelen a Kubikban, és a napi operatív munkákban nem veszek részt. A fennmaradó időmet leginkább a családomra szánom, de emellett más mellékprojektekre is van némi energiám, de ezek inkább hobbi jellegűek. Most alapvetően a család a legfontosabb számomra.
11
Hogyan látod a Kubik jövőjét, és mit terveztek a következő években?
A Kubik jövője egyértelműen a bővítés irányába mutat. Az elmúlt években kisebb lépésekben növekedtünk, de most már elérkezett az idő, hogy felgyorsítsuk ezt a folyamatot – például intenzíven keressük a megfelelő ingatlant a következő projethez. Biztos vagyok benne, hogy elérhetjük a kitűzött céljainkat, és akár nemzetközi szinten is bővülhetünk.
