„Sokszor félünk a változástól, de inkább örülni kellene neki, hiszen ez hoz fejlődést. Inkább használjuk a félelmünket!”

– buzdít Sterczer Hilda a 2014 óta működő és egyre virágzóbb Hópárduc® Alapítvány megálmodója. Hilda hittel és bátorsággal éli mindennapjait, miközben csapatával hetente 800 gyermeket tanítanak Hópárduc® Fejlesztő Falmászásra.

Ihász Nóra

Ihász Nóra interjúja

01

Mi a titka és milyen terveik vannak a szervezettel? Erről is mesélt a KUBIK-ban is alkotó hegymászó.

Fotó: Berki Balázs Levente

Sterczer Hilda Hópárduc® Alapítvány

Fotó: Berki Balázs Levente

– Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni. Emlékszem, gyerekkoromban, a régi családi nyaralónkban töltött idő alatt is tanítottam már a gyerekeket – valakivel számolni tanultunk gesztenyék segítségével, míg mással a környékbeli termálvízben csináltunk rögtönzött úszásoktatást. A mozgás szintén meghatározó volt – sosem bírtam nyugton maradni, szerettem fára mászni, fogócskázni… Sőt, a kiállás és előadástartás is a múltban gyökerezik: gyerekként színjátszóztam, ünnepségeken szavaltam – idézi fel Sterczer Hilda, aki egy Fejér megyei zsákfaluban, Pátkán, Székesfehérvártól 15 kilométerre nőtt fel.

02

„Szerelembe estem a Tátrával”

A nagyobb váltást a főiskola évek hozták magukkal: Hilda a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán diplomázott tanítóként 2002-ben. Ezután négy éven át dolgozott ezen a pályán, mint mondja, a próbatanítás döntő pillanat volt. – Több szaktársammal együtt úgy gondoltuk, hogy sajnos nincs nagy presztízse a szakmának, később valószínűleg más lesz belőlünk, a próbatanítás viszont mégis magával ragadt minket.

– Német nemzetiségi tanítónak készültem, így kerültem egy évre Németországba. Aztán egy bakonyi iskolában tanítottam, ahol megváltozott az életem. A Kéktúra népszerűsítéséhez az iskolánk is becsatlakozott és az akkori igazgató engem bízott meg, hogy vigyem ki a gyerekeket a környező útvonalra kirándulni. Bár szerettem mozogni, korábban probléma volt a gerincemmel és a csípőmmel, és emiatt azt hittem, hogy 10 kilométernél többet nem is tudnék túrázni. Ezen a kiránduláson viszont beleszerettem egy férfiba, aki miatt képes voltam később 29 kilométeren át gyalogolni. Szerelembe estem a Tátrával is – egyértelmű volt, hogy nincs megállás. Elkezdtem falat és sziklát mászni, egyre többet jártam a hegyvidékbe.

03

„Nagy távlatok nyíltak előttük”

Hilda következő két évét túrák, mászások sora szőtte át, majd 2006-ban találkozott későbbi férjével, Erőss Zsolt hegymászóval.

– Online társkereső oldalon találtunk egymásra, először el sem hittem, hogy „hopardi” felhasználónévvel valóban Zsolt van fenn a platformon. Valószínűtlennek tartottam, hogy egy ismert ember, egy elismert sportoló társkeresőn ismerkedjen. Emlékszem, emiatt eleinte fura, kissé kekec beszélgetést folytattam vele, csodálkoztam is, hogy kitartott amellett, hogy beszélgessünk, találkozzunk. Hihetetlen, hogy egy kicsit „őrült” lánnyal hajlandó volt túrázni, az első találkozást ugyanis kirándulással kötöttük egybe – meséli Hilda, aki már a legelején leszögezte, hogy nem szeretne 8000-eset mászni, ám Erőss Zsolt az első közös túrájuk során azt mondta, hogy Hildának bizony ott a helye (később együtt három himalájai nyolcezres hegyre jutottak el).

– És én elhittem neki… Nagy távlatok nyíltak előttük, Zsolt olyan lehetőségeket biztosított nekem, amiket soha nem reméltem. Hívő ember vagyok és azt mondtam magamnak, hogy addig fogok menni, amíg Isten engedi. Nem gondoltam, hogy fel tudok jutni, de ez két csúcsra is elég volt – tette hozzá a Hópárduc® Alapítvány megálmodója.

04

Rendben lenni önmagunkkal

– Elképesztő, ahogy Zsolt sosem mérte magát másokhoz, nem versenyzett senkivel, ennyire rendben volt magával, az erősségeivel, a teljesítményével, a gyengeségeivel. Én a mai napig dolgozom ezen. Neki nem hiányzott semmi: mindegy volt, hogy elismerik vagy teljes feledésben van, vagy épp felkapja a média a lábbalesete miatt. Szerintem ritka, hogy ennyire stabil önképe van valakinek. Igenis lehet úgy élni, hogy rendben vagyunk önmagunkkal! – hangsúlyozza a hegymászó, aki a férje halálát követő belső munkáról is nyíltan mesélt.

– Kaptam pszichológusi támogatást, aki az új identitás kialakításában is segített, és rajta keresztül jutottam el a mentálhigiénés képzésre is, ami újabb segítséget jelentett. Természetesen ez egy életen át tartó munka. Jelenleg is együtt dolgozom egy coach szakemberrel, aki támogat abban a fejlődésben, amit a jelenlegi munkám megkíván tőlem. Folyamatosan változik, növekszik a ​​Hópárduc® Alapítvány és a Hópárduc® Fejlesztő Falmászás, és ezzel együtt más-más helyzetekben kell helytállnom.

– A vezetői pozíció szintén előhoz olyan szituációkat, amin lényeges dolgozni – például, hogy nem kell mindig szerethetőnek lennem, fontosabb, hogy képviseljem az általam vallott értékeket – mutat rá Hilda, aki családjával, két (13 és 16 éves) gyermekével, valamint futással és mászással tölti munkán túli idejét.

Sterczer Hilda Hópárduc® Alapítvány

05

Nem esik messze az alma a fájától

– Utóbbi tud igazán kapcsolni, főleg akkor, ha egy teljes napot kint vagyunk a szabadban. Teljesen más dimenzió, amikor reggel felébredünk, elindulunk az úton és csak arról kell dönteni, hogy A vagy B útvonalat válasszuk. Az élet ehhez képest annyi-annyi útvonalat igényel – sokkal szétszórtabb az a figyelem, amivel a hétköznapjainkat éljük. Túrázás közben viszont kézzelfoghatóan jelen vagyunk a világban.

Hilda gyermekei is imádnak túrázni, mint mondja, az alma nem esik messze a fájától. – Nevetve szoktam mesélni, hogy esélyük sem volt másra. Abban nőttek fel, hogy túráztunk, sátraztunk… Most, hogy kamaszodnak, saját elképzeléseik vannak arról, hogy hová és hogyan kiránduljunk. A lányom szeret megállni, olykor rajzolni, a fiam pedig a meredek emelkedőket kedveli, hogy menjünk fel a csúcsra, méghozzá jó gyorsan! Vele szinte nehéz is lépést tartani. Mindenképp közös metszet, hogy szeretik a természetet, hiába más-más a tempó.

06

Nyitás új városokban – határon innen és túl

A Hópárduc® Fejlesztő Falmászás országszerte – partnerekkel együtt – összesen 6 helyszínen van jelen és a 2025-ös tanévben hetente 800 gyermek jár hozzájuk. Hilda úgy érzi, ez nem csupán egy elképesztő szám, hanem óriási felelősség is, sok egyéni úttal, történettel.

– Hatfős háttércsapatunk van, szakmai és foglalkozás-vezetőkkel, pénzügyes kollégával, szervezőkkel, social mediás kollégával. Célunk, hogy egy középvezetői réteget is kialakítsunk, hogy a feladatok delegálása még gördülékenyebb legyen. Szeretnénk újabb helyszíneken is jelen lenni, hogy ez a fejlesztési lehetőség több helyen is elérhető legyen a családok számára.

– Jelenleg például egy szegedi partnerrel tárgyalunk és Kolozsváron is elindulunk. További külföldi terjeszkedés is szerepel a terveink között, a korábbi tanítói tapasztalataim miatt főként német nyelvterületen. Egyébként is Ausztriában, Németországban és Svájcban sokkal inkább az életük része a falmászás, szinte természetes ez a sport – nemcsak kikapcsolódásként, hanem fejlesztő foglalkozásként is.

A Hópárduc® órákon nagyon fontos, hogy csak pozitív megerősítést alkalmaznak, sokat dicsérik a résztvevő gyermekeket, méghozzá releváns módon. Olyan légkört teremtenek, ahol lehet tévedni, hiszen abból lehet tanulni. Fizikai és lelki biztonságot nyújtanak az órákon, amelyek anyagát fejlesztő-pedagógus, mozgásterapeuta, mászóedző, mentálhigiénés szakember és meseterapeuta bevonásával állították össze.

07

A parkra néző asztalok varázsa

A jövőbeni tervek megvalósításához a KUBIK-ban töltött órák is hozzájárulnak, Hilda szerint ugyanis „a csend és a nyüzsi pont jó egyensúlyát” találjuk itt. – Nagyon örülök, hogy ráleltem erre a coworking irodára. Elsősorban egyedül szoktam itt dolgozni, de olykor a csapatmegbeszéléseket is ide szervezzük, vagy a coachommal beszélünk meg KUBIK-os találkozót. Nagyon nagy előny, hogy az iroda kollégái már tudják, a parkra néző asztal számomra a legjobb választás.
Sterczer Hilda Hópárduc® Alapítvány